"Lehet, hogy nem szeretsz,
de nem tudok menekülni,
itt vagy, rám nevetsz,
nehéz életem édesebb.

Szeretlek, ha nem is vársz,
csókollak, vágyaim repülnek,
álmok hullámán lovagolsz,
ébren mellém lépsz észrevétlen.

Csókolj, ölelj, simogass vadul,
hazudj álnok szavakkal,
nem kell az igazam,
elhiszem, mert fogva tartasz.

Várlak torz utcasarkokon,
csak egy szót szólj, s rohanok,
fényed vakít az éjszakában,
reménykedek, akarlak nagyon!"

"Szorítasz, körbe fonlak
a percegő csendben.
Lesem tüzes vágyad,
szerelmem elringat,
őrjítően újra kívánlak,
s magasra szökik a lázam.

Igent mond a fény,
nemet az árnyék,
itt vagyok, Csak neked.
Fogd puha kezedbe kezem,
ismerős vagy Édes,
gyönyörű, halott hercegem.

Mosolyoghatsz, sírhatsz,
mindent Neked adok,
kérned sem kell tőlem.
Rád várok, mióta élek,
egyesülhet most már
két test, és egy lélek.

Megkaptalak, megköszönöm,
fogadd el, hát ami vagyok,
fénytelen szemedbe nézek,
s megvakít a fájdalom,
csak halkan tudom suttogni,
imádlak, amíg hagyod!"